Kopó?

Az ütött szöget a fejembe, hogy Syd úgy jár, mintha rugói lennének.. Ezt hallottam az erdélyi kopókról is.

Ez Syd
Ez egy kopó

Ismét Syd

Meg egy kopó



Tehát, tovább nézve:

Az erdélyi kopó az egyik legelegánsabb kutyafajta. A hosszúlábú változat fekete cservörös jegyekkel és fehér jelzésekkel, marmagassága 55–65 cm, a rövidlábú változat zsemlyesárga fehér jegyekkel, marmagassága 45–50 cm. Testtömege hosszú lábú változat: 30–35 kg,rövid lábú változat: 22–25 kg. Hosszúlábú stimmt

Várható élettartama 14 év. No comment

Rövid szőre különösebb gondozást nem igényel. Használatából adódóan teste atletikus felépítésű, szikár, izmos, mozgása kiegyensúlyozott, elegáns. Egész megjelenése nemességet, harmóniát tükröz. Pontosan, ez feltűnő nála

Az erdélyi környezeti viszonyok a kopót szívós, bátor kutyává tették. Igénytelen és alkalmazkodó, a terelőkutyákkal ellentétben nem bőbeszédű, feleslegesen sohasem ugat. Játékos és gyermekszerető természete ideális családi kedvenccé teszi anélkül, hogy szüksége lenne kényeztetésre. Idegenekkel szemben tartózkodó, bizalmatlan, de gazdájához nagyon ragaszkodik. Mind stimmt

Nyugodt természete, tanulékonysága miatt lakásban és kertes házban egyaránt tartható. Bátorsága, hűsége alapján jó házőrző válik belőle. De sohasem szabad elfelejteni, hogy az erdélyi kopó elsősorban vadászkutya, aki ősi ösztöneinek csak nehezen tud ellenállni. Póráz nélkül sétáltatni csak a legnagyobb körültekintéssel szabad, hiszen elég egy felugró nyúl, és kutyánk hanyatt-homlok rohan utána és talán soha nem tér haza. Ezért nagyon fontos az erdélyi kopó megfelelő képzése, a rengeteg séta, játék, amellyel mozgásigényét a gondos gazda kielégíti. Visszajön, mindig visszajön.. akkor mégsem kopó?

Kérdés1: Syd akkor most egy lecsúszott arisztokrata vagy jó külsejű proli? Esetleg egy ösztönvizsga eldöntené.
Kérdés2: Számít ez igazából?

Kezdünk berendezkedni

Az együttélésnek szabályai vannak és ha az ember kutya, a szabályok fontosabbak, mint az ésszerűség törvényei. Ennek alapvetően két oka van: kutya és ésszerűség mint olyan (akár egy mondatban) nehezen, vagy nem fenntartható, és kettő: a kutyák 3 hónapos koruktól az utolsó lehelletükig lelkesen játszák a 'ki a főnök, én vagyok?' nevű rendkívűl szórakoztató játékot.

Tehát adott három kuty, és egy béna, pixeles kamera (amit ma sikerült lecserélnem) egy egyébként is sötét szobában. Balról: Joni, SYDNEY, Bibi.
Az avatatlan szemlélő számára elsőre feltűnik, hogy a két srác asszisztál Syd reggelijéhez, félve lesi minden kívánságát és egyébként is, rém megtisztelve érzi magát ettől az elegáns hölgytársaságtól.
Ebből lehetne egy IQ teszt is, 'What is wrong with this picutre' címmel.
1. Ez az én reggelim volt.
2. A díványon a tuti hely mindig a szélén van.
3. Joni befoglalta a legjobb helyet, mindig ezt csinálja, mert ő a kor-/erő-/tekintély-/legmélyebben tud morogni-elnök
4. Bibi és Syd ettől kicsit megilletődött, ezért hozzám húzódott, ugyanis 3 kuty csak akkor díványolhat együtt, ha közöttük ül a döntőbíró. Ezen belül is Bibi kapta a menőbb pozit.
5. Syd arisztokratikus tartása nem abból ered, hogy fenn hordja az orrát, hanem indulni készül, mert emberi társaság nélkül kezd félelmetes lenni ez a zsufi.

És még folytathatnám. Lényeg a lényeg: Syd azért jöhetett hozzánk, mert jó eséllyel megússza Joni bandajelét (bandajel: pofán szemfoggal végzett bemetszés, hossz: 0.5 - 2 cm, mélység: pár mm - 1 cm, lásd Tivo, akit szerencsére egyébként sem akartak kiállításra vinni).
Igaz, ellentétben Syddel, a többi kutya nem azért került ide, mert vállaltam, hanem mert nem lehetett nem vállalni (pl, letanyázik a kertkapu előtt és néz és néz és néz).
Syd viszont egy csaj :) Csajokat szeretik a fiúk, legyenek bármennyire is tolakodók, csőlátásúak, pimaszok, stb, és Syd ezek közül egyik sem. Ez a hölgy előbb figyel (de mennyire!) és utána cselekszik, de még azután is szívesen meggondolja magát, ahogy Joni jelzi, hogy neki nem tetszik. Ebben a pillanatban pl ki szeretne menni 'Joni kertjébe', de Joni az ajtóban őrzi a bőrcsontját - tőle Syd akár ki is mehetne, de csak úgy, ha a csontot legalább 2 méterre elkerüli, ami az ajtót határoló falak miatt lehetetlen. Syd meg is próbálta, keresett egyéb kijáratokat, de borítékolhatom, hogy ez esélytelen.

Update: Syd feladta, idejött és a szabályoknak engedelmeskedve:
- kellő távolságban megállt, hanyatt feküdt fura nyöszögő hangok kíséretében, hogy még a hüle ember is megértse, ő aztán nem akar rosszat.. kis simi után megnyugodott, hogy vettem az adást
- leült, mert megtanulta, hogy ha embertől akar valamit, akkor ülve kell kérni
- feltette az egyik mancsát a díványra, közben fürkészve nézett engem, a férjet és Bibit, hogy mindenki benne van-e
Most itt fekszik mellettem és úgy tűnik, kicsit megnyugodott.

Tehát, kezdi megtaláni a helyét. Ez a hely ugyan a falka alján van, de neki nem az a lényeg, hogy pontosan hol van, hanem az, ami minden kutyának - van egy bandája!
Látszik, mennyire fontos ez neki, ezért ennyire tapintatos, kedves és tisztelettudó.

Csóri kicsi Syd, itt sem maradhatsz, én nem tudlak befogadni..

Jó, de ki ez a Sydney?

Egy kutya. Olyan fekete-cser, németjuhász-kopó-labi-agár izé. Kiscsaj, csak már nem az igazi, mert kipakolták, hisz jót akartak neki (nem hiszem, hogy Syd megértő lenne, ha egyszer leesne neki a szitu).
Valahonnan előkerült és a Pilis-Budai Kutyások a szárnyuk alá vették.
Ott megtanulta hogyan kell visszajönni (általában), hogy sétálni úgy a tuti, ha az ember sarkában megy (kivéve, amikor ki kell rohanni valami halaszthatatlan tevékenység miatt. Szinte látom rajta ahogy 'Jesszusom, égve hagytam a gázt!' felkiáltással el is tűnik).
Deee, ezen kívül vissza tudja hozni a labdát és le is tud ülni - azt azért már ne várja senki, hogy ott is maradjon.
Mivel mindezt már ügyesen tudja, elvittem bringázni. Akkor kicsit megijedtem, mert ragaszkodott ahhoz az elképzeléséhez, hogy a jobb pedáltól 2 centire fusson, ezért beiktattunk egy stratégiai megállót.

Idejött

És meghallgatott

Majd közölte, hogy mások sokkal jobb képeket tudnak csinálni róla


Bizonyítékként, hogy egyébként én is tudok jó fotókat, megmutattam ezt a fiúkról:











De csak kajánul felröhögött és:












Köszi, Syd..

Beszélgetések Sydney-vel

Ahogy múltkor ígértem, a beszélgetésünk hű és tényszerű krónikája:

Syd: Azt ugye úgy vágod, hogy én teljesen jól megvoltam ott, ahonnan elrángattál? Konkrétan mikor viszel vissza?
Én (mostantól így nevezem magam, ok?): Nem viszlek vissza, csak ha úgy csinálsz, mint az egyszeri ovis gyerek a bolt padlóján. És nem egyszer, hanem mindig.
Syd: És miért gondolod, hogy te ezt velem megteheted? Azt látom, hogy a te két kanod bevette ezt a 'főnök vagyok, falkavezér vagyok' számot, de én éltem az utcán is, ennél azért többet kéne.. Ha érted mire gondolok?
Én: Virsli?
Syd: Köszike.. Van még?
Én: Ha meghallgatsz?
Syd: Fogd rövidre..
Én: Nem fogom. De a visli nálam van.
Syd: (Lefekszik karikába, ásit egy színpadiasat de nem ver át.. a füle hegyes) Ha virslid van..
Én: Syd, te már nem vagy farkas. Régen azok voltatok, de valaki úgy döntött, hogy a hülyének is megéri emberrel haverkodni kajáért, a vadászat túl fárasztó. Ha olyan farkas vagy, aki tud haverkodni emberrel, akkor KUTYA vagy. Ezt érted?
Syd: A farkasok gyávák? Félnek az embertől? Ez hülyeség..
Én: A farkasok a legmenőbbek, de te csak egy kutya vagy (csupán a miheztartás végett). A farkas macskát, akitől te félsz, levadássza és megeszi. A farkas falkát alapít és eltartja a családját. De figyelj, Syd.. a farkasok zöme meghal, mielőtt egy éves lesz, mert vadászni nehéz. És soha, soha nem él 15 évig, pedig egy valamirevaló kutya eddig húzza.
Syd: Mondom, hülyék..
Én: Nem hülyék, mások. Ha farkas lennél, tudnod kéne vadászni, harcolni, nyomot követni. De te olyan farkas vagy, aki kutya lett. Ezért egy dolgot kell csak tudnod. Gazdát találni.
Syd: Nekem már van gazdám!
Én: Syd, neked nincs gazdád. Erről van itt szó. Akinél eddig voltál, nem a gazdád. Ő egy olyan ember, aki segít a kutyáknak gazdát találni, mert tudja jól (amit te nem), hogy már nem vagy farkas, ember nélkül kevesebb esélyed van mint medúzának a cunami alatt. Ő a gazdája a többi kutyának, akiket ott láttál, de nem neked.
Syd: Ha ilyeneket mondasz, akkor nem biztos, hogy a virsli is elég. Inkább megyek..
Én: Ne menj. Ha itt maradsz, lesz gazdád. Eddig azt hitted, olyan ember a gazdád, aki nem is. És lehet, hogy majd rólam is ezt hiszed, de remélem ennél hamarabb megtalálod azt, aki tényleg. Mint a nagy Ő, érted?
Syd: Inkább vigyél vissza..
Én: Nem vihetlek Syd.. Nem szabad, hogy azt hidd, olyan ember a gazdád, aki nem is. Inkább segítek keresni egyet. Megígérem, jó lesz!
Syd: Ha ennek a két hülyének itt, meg annak a félelmetes cirmos izének ott van gazdája, akkor nekem miért nincs?
Én: Halvány lilám sincs, kicsi Syd. De ne aggódj, okos vagy, szép vagy, kedves vagy, hamar lesz majd, okker?
Syd: Virsli? Azt mondtad: virsli?
Én: Inkább aludj, Syd.

Megjött Sydney

Ez pont olyan lesz, mintha a férjemnek magyaráznám el a dolgok menetét, hogy megértse végre ő is a világot.
Az úgy volt, hogy elmegyek a Római partra, hogy megismerjem a Pilis-Budai Kutyásokat.
Még régebben eljöttek egy helyi rendezvényre ahol megbeszéltük, hogy..
Ill. még előtte kezdődött, amikor az egyik szomszéd kiabált velem, mert a Joni kutyám biztos gyerekeket tépett szét (emberemlékezet óta nem volt erre kutyatámadás). Egyik gondolat követte a másikat, és végül mindegyik ugyanoda lyukadt ki: mérgezés. Naneee, akkor inkább beszéljük meg, de ne csak mi ketten, hanem mindenki. Ezért a rendezvény.
El is jöttek vagy öten! Szerintem a lakosság 8%-os penetrációja (nagyon vicces, nem úgy) azért több mint a semmi. Megismerkedtem Jánossal és Csillával, elhatároztuk, hogy megpróbáljuk együtt.
Igazából, ha most belegondolok, még korábban kezdődött, mert apukám nem engedte, hogy kutyát tartsunk, mert A) nem való lakásba és B) sokat költözünk. Azóta rájöttem, hogy a helyes válasz C) ha kutya lenne a házban, akkor még nehezebben fegyelmezné a gyermekeit (gondolta ő). Gyermekként a szülőkkel és egyébként is a világot manipuláló propaganda-fegyvertár az ovis papír-vízfesték kombóban merül ki (meg a bolt padlóján való hisztis fetrengés, de ez rendszerint retorziókkal jár), ezért amikor az ovónéni megkért, hogy rajzoljuk le a családunkat, én csillogó szemmel lerajzoltam az aput, az anyut, a tesót és a KUTYÁT. Egy kivétellel. Akkor tigrist rajzoltam.
Azóta felnőttem, komoly munkám, házasságom és saját döntéseim vannak. Az első döntések egyike két kutya lett. Gyanítom, hogy a férjem is pontosan látta, hogy ha boldog feleséget szeretne, pár plusz lábat beszerez, vagy növeszt, vagy hoz nekem, és mivel szuper férj, hozott is.
Ezen febátorodva, hoztam még párat én is. Őszintén szólva, a kiereszthető karmű lábak az egyébként hívatlanul megjelenő ici-pici lábak miatt jöhettek, de ez a blog nem egerekről és emberek.. ööö.. macskákról szól, hanem Sydney-ről.
És Sydney meg fél a cicánktól :) A hüle macskája soha nem félt a kutyáktól, inkább felháborodott, hogy őt a többi, nem hozzánk tartozó kutya nem fogadja el fajtársnak, pedig soha nem viselkedett macskaként, nem csinált olyan hülyeségeket, mint pl. az elfutás, ő aztán tökösen áll a bunyó elébe, ha kell akár morog is. Nem csodálom, hogy ez egy rendes kutyának zavarbaejtő, mégis hogyan kell egy macskával elintézni a pozícióharcot és különben is, HONNAN veszi a BÁTORSÁGOT?
Ezután úgy éreztem, ideje leülni Sydney-vel és elmagyarázni neki (is), miért történnek úgy a dolgok, ahogy. (Holnap!)