Kutyából Társ

Az új kutya a háznál két verzióban fellelhető: kölyök és felnőtt. Mindkettővel rengeteg a gond, nem is érti az ember, miért kellett ez neki és hogy tovább nehezítsem: mindkettővel egészen másfajta gondok akadnak.
A kölyökkutya a háznál olyan, mintha egy huncut hároméves költözne be, aki egyébként nem tud magyarul. A felnőtt kutya ugyanez, csak a huncutot helyettesítsd makaccsal.

Olvastam valahol, hogy az ember hedonistaként jön világra, csak a jelenben él és az oktatási rendszer elsődleges célja, hogy megértesse, hogy a jövőre is kell figyelni, a jelen élvezeteit feladni jővőbeni nagyobb előnyökért.
A kutya - ugyanúgy mint a gyerek - csak a jelenben él. Ha új helyre kerül, megpróbálja a lehető legjobbat kihozni belőle. Egy kölyökkutya alkalmazkodik, mert neki ez még könnyebben megy és egyébként is: hova menne? Egy felnőtt kutya - főleg ha már élt egyedül az utcán - mindig nyitva hagyja azt a lehetőséget, hogy megy és keres egy új helyet, hisz ez már régebben is bejött és mert egyáltalán nem érti, hogy hosszú távon maradni a legjobb neki.
Az, hogy elkóborol, egyáltalán nem jelenti azt, hogy rossz ott neki, ahol van. Annyit jelent, hogy régebben (esetleg) egy bandához tartozott, most idegenekkel van és sokkal inkább biztonságban érezné magát a régi bandával, mert az újakat MÉG nem ismeri. Nem lehet neki megmagyarázni, hogy most fura és bizonytalan, de majd jó lesz, mert nemhogy a nyelvet nem beszélni, de a jövő fogalmát sem értené meg. 'Mi az hogy: lesz?'

Egy felnőtt kutyánál az elsődleges feladat megoldani, hogy ne császkáljon el, míg el nem fogadta, hogy ő most ennek az új bandának a része. Ez a feladat két részből áll.

1. Amíg nem érzi magát otthon az új helyen, fizikailag meg kell akadályozni a szökést. Amikor a PBK új helyre viszi a kutyát, leginkább a kerítést nézi (lakásban ez persze felesleges). Kell hogy legyen póráz, nyakörv és az új gazdinak meg kell értni, hogy az első időkben simán elszökik az új kedvenc, ha nem akadályozza meg. Nem azért, mert ő rossz gazdi, hanem mert a kutya az kutya. Csak akkor válik rossz gazdivá, ha nem vigyáz kellőképp az új jövevényre.

2. Minél hamarabb meg kell neki mutatni, hogy ez az új helye. Hogy most már igazi, állandó bandája van, amire számíthat, ahol boldogan élhet, míg meg nem.. a lehető legtovább. Ez persze minden kutyánál más, függ attól, hogy hol volt közvetlenül előtte, hogy mennyi idős, meg a saját kis személyiségétől is - van amelyik kutya hamar nyit, van amelyik később. Ez addig tart, mígnem új gazdi látja, hogy egy megszeppent, ijedt kutyusból igazi társ válik, hogy egyre inkább követi a szemével, figyel rá, tanulni akar tőle. Természetesen ez sem megy magától.

Elsősorban szeretni kell. A kutya - ellentétben a farkassal - képes felismerni az emberi vonzódás jeleit. Ha rámosolyognak, nem értelmezi vicsorgásnak, szereti ha simogatják, ha beszélnek hozzá. Felismeri a kedves beszédet és meg tudja külömböztetni a közömböstől/haragostól. Ha valaki farkast nevel, ilyesmire ne számítson, ez olyan extra, amit csak a kutya tud. Ha az új kutyát szeretet fogadja, a fent leírtak és még sok apró jel meggyőzi arról, hogy jó helyre került.
Ez a befogadásnak az a része, amit minden lelkes gazdi tud, embernél-kutyánál egyaránt ösztönös.

A tudatos szoktatás viszont csak a gazdin múlik. Most jön a 'hogyan manipuláljuk az új kutyát, hogy az szeressen minket' rész.
Sok időt kell vele tölteni! Sokan szabadságot vesznek ki, amikor új kutya érkezik, hogy minél tömörebb szeretetadagot kaphasson az új helyen és így hamarabb elmúljon az 'elmegyek, megkeresem a régi helyemet' inger. Érdemes vele programokat csinálni - persze kutyától függően. A félénk kutyánál nem jó erőltetni a hosszas sétákat, hogy sok emberrel találkozzon. Vele jobb otthon játszani, együtt tévézni, apró dolgokért dícsérni. Ha a kutya nem félénk, csak nem figyel még kellően az új gazdára, akkor sok séta (persze eleinte csak pórázon), érdekes inger, amit idővel a gazdájához tud kötni (pl: ez az ember itt el szokott vinni abba a kutyafuttatóba, ahol annyi havert találtam, szerintem érdemes vele lógni). És akárhová megyünk, akármit csinálunk vele, legyen nálunk jutalomfalat.. Apróra vágott virsli, sajt, párizsi.. Ha a kutya ránk figyel, ha már nem fél vagy bármi olyasmit csinál, aminek a gazdi örül, jutalmazni kell. Ugyanilyen jutalom egyébként a simogatás, a beszéd. Főleg a félős kutyák ezt maguktól nem erőltetik, amit persze tiszteletben kell tartani, de a legtöbb nagyon hálás érte. Minden testi kontaktus erősíti a kötődést az új gazda felé (kivéve ha rálépünk a farkára vagy ilyesmi).
Az együtt töltött idő része a kert/lakás dilemma. A kerti kutyák kevesebbet vannak az új gazdával, ezért hosszabb idő alatt tudnak csak kötődést kialakítani. Ilyen esetekben sokat segít a séta és/vagy ha az ember csak úgy inkább a kertben van, mint a házban. A főzés egyes szakaszai pl. nem kötődnek a konyhához, ki is lehet vinni. Ilyenkor külön előny, hogy a 'véletlenül' lehulló falatkákért a kutyus is hálás és egy újabb kötődési pontot ad.
Ami még fontos, az az egymás közelében/együtt alvás. Nem kell persze, hogy a kutyát az ember az ágyába szoktassa, főleg azért, mert utána lehetetlen kirúgni onnan. Viszont egy könyvvel kimenni a kertbe, pokrócon vagy nyugágyon pihenni, közben a kutyus elalszik mellettünk - tökéletes. Az ébredés után a kuty 10 ponttal többre értékeli majd az új gazdit, hisz mi lenne erősebb kötőanyag, minthogy biztonságban alszik mellette?
Meg még a játék.. Ahány kutya, annyi játék. Megint, a félénk kutya eleinte nem nyitott erre, az idősebbek sem, de idővel működik. Érdemes beszerezni labdákat, húzóköteleket, műcsontot és kikísérletezni, mire vevő az új kuty. Vannak kötélhúzó bajnokok, labdabolondok, pankreátorok - mindegyiknek van gyenge pontja. És ahogy a kutya játszani kezd velünk, megynyílik az ajtó a TANÍTÁS felé.
Az elején nem érdemes tanítani a kutyát. Semmi motivációja nincs, hogy kooperáljon az idegennel, akinél otthagyták. Valószínűleg agyilag sincs ott, mert aggódik, hogy 'most meg mi van'. Rosszabb esetben a szökést tervezi :)
A kutya akkor tanul, ha be akar illeszkedni, de a beilleszkedés előfeltétele, hogy otthon érezze magát. Ezért kulcsfontosságú a játék. Egy felszabadultan játszó állat feltehetőleg biztonságban érzi magát, elégedett a környezetével és leginkább a játszópartnerével. Ez nem csupán jel, hogy tovább lehet lépni, de kiváló alkalom, hogy kényszer és félelem nélkül taníthassuk, amikor örül, hogy kedvére tehet az új idegennek. Pl. eldobom a labdát, de csak akkor, ha előtte rám nézel. Huzakodhatunk, ha leülsz. Eleinte SOHA SOHA nem szabad leszidni, ha nem azt teszi, amit akarunk. Akkor a legnagyobb büntetés max a játék abbahagyása lehet.
Új kutyát egyébként sem szabad leszidni (ha már itt tartunk). Persze vannak dolgok, amiket nem szabad tennie, a saját érdekében sem (pl. rágcsálni a 220at). A szidás helyett elég határozottan eltolni a fejét és azt mondani hogy 'nem'. Nem kiabálva, a kutyát nem bántva. Feltehetőleg elég bizonytalan ahhoz, hogy ennyi elég legyen. Ha abbahagyta és nem rágcsálja a vezetéket, akkor egy dícséret/jutifalat és nézni, hogy leesett-e neki. Ha nem, akkor az egészet elölről.
Ha van egyéb állatunk, amit a kutya bántani akar (macska, másik kutya, hörcsög, görény, csirke..) kicsit erősebb módszerrel kell élni, főleg ha a másik állat méreténél fogva komoly veszélynek van kitéve (ezért nem említettem a lovat, azok maguk is meg tudják tanítani a kutyának, hogy hol a határ, hehe). A kutya és az állat közé kell állni amikos az nem kívánt figyelmet tanusít (ált. meg akarja enni) és NEM, NEM, NEM felszólítások közepette elhajtani - menni a kutya felé, amíg az el nem távolodik az állattól. Ha már nem a másik kiskedvencet figyeli, akkor jutalom! Sydney ezzel a módszerrel egy nap alatt rájött, hogy az én cicám tabu, pedig nagy macskavadász.

Amire nagyon kell figyelni ezeknél a tiltásoknál, bármilyen aprók is: ha egyszer nem szabad, soha nem szabad. Hisz az új kuty nem csak az alapján fogadja el az új gazdit, hogy az mennyire szereti őt, hanem hogy mennyire jó falkavezér a nemzetközi kutyastandardok alapján. A jó falkavezér márpedig következetes. (Nem összekeverendő a durvával!) Ami szabályt felállít, az áll is. Nem borul ki, hisztizik, emeli fel a hangját feleslegesen, hanem nyugodt és határozott. Erre tuti vevők :)

Most röptében ennyi jutott eszembe, legközelebb leírom, miért is éri meg mindez.. Főleg Sydney-nél.