Az új kutya a háznál két verzióban fellelhető: kölyök és felnőtt. Mindkettővel rengeteg a gond, nem is érti az ember, miért kellett ez neki és hogy tovább nehezítsem: mindkettővel egészen másfajta gondok akadnak.
A kölyökkutya a háznál olyan, mintha egy huncut hároméves költözne be, aki egyébként nem tud magyarul. A felnőtt kutya ugyanez, csak a huncutot helyettesítsd makaccsal.
Olvastam valahol, hogy az ember hedonistaként jön világra, csak a jelenben él és az oktatási rendszer elsődleges célja, hogy megértesse, hogy a jövőre is kell figyelni, a jelen élvezeteit feladni jővőbeni nagyobb előnyökért.
A kutya - ugyanúgy mint a gyerek - csak a jelenben él. Ha új helyre kerül, megpróbálja a lehető legjobbat kihozni belőle. Egy kölyökkutya alkalmazkodik, mert neki ez még könnyebben megy és egyébként is: hova menne? Egy felnőtt kutya - főleg ha már élt egyedül az utcán - mindig nyitva hagyja azt a lehetőséget, hogy megy és keres egy új helyet, hisz ez már régebben is bejött és mert egyáltalán nem érti, hogy hosszú távon maradni a legjobb neki.
Az, hogy elkóborol, egyáltalán nem jelenti azt, hogy rossz ott neki, ahol van. Annyit jelent, hogy régebben (esetleg) egy bandához tartozott, most idegenekkel van és sokkal inkább biztonságban érezné magát a régi bandával, mert az újakat MÉG nem ismeri. Nem lehet neki megmagyarázni, hogy most fura és bizonytalan, de majd jó lesz, mert nemhogy a nyelvet nem beszélni, de a jövő fogalmát sem értené meg. 'Mi az hogy: lesz?'
Egy felnőtt kutyánál az elsődleges feladat megoldani, hogy ne császkáljon el, míg el nem fogadta, hogy ő most ennek az új bandának a része. Ez a feladat két részből áll.
1. Amíg nem érzi magát otthon az új helyen, fizikailag meg kell akadályozni a szökést. Amikor a PBK új helyre viszi a kutyát, leginkább a kerítést nézi (lakásban ez persze felesleges). Kell hogy legyen póráz, nyakörv és az új gazdinak meg kell értni, hogy az első időkben simán elszökik az új kedvenc, ha nem akadályozza meg. Nem azért, mert ő rossz gazdi, hanem mert a kutya az kutya. Csak akkor válik rossz gazdivá, ha nem vigyáz kellőképp az új jövevényre.
2. Minél hamarabb meg kell neki mutatni, hogy ez az új helye. Hogy most már igazi, állandó bandája van, amire számíthat, ahol boldogan élhet, míg meg nem.. a lehető legtovább. Ez persze minden kutyánál más, függ attól, hogy hol volt közvetlenül előtte, hogy mennyi idős, meg a saját kis személyiségétől is - van amelyik kutya hamar nyit, van amelyik később. Ez addig tart, mígnem új gazdi látja, hogy egy megszeppent, ijedt kutyusból igazi társ válik, hogy egyre inkább követi a szemével, figyel rá, tanulni akar tőle. Természetesen ez sem megy magától.
Elsősorban szeretni kell. A kutya - ellentétben a farkassal - képes felismerni az emberi vonzódás jeleit. Ha rámosolyognak, nem értelmezi vicsorgásnak, szereti ha simogatják, ha beszélnek hozzá. Felismeri a kedves beszédet és meg tudja külömböztetni a közömböstől/haragostól. Ha valaki farkast nevel, ilyesmire ne számítson, ez olyan extra, amit csak a kutya tud. Ha az új kutyát szeretet fogadja, a fent leírtak és még sok apró jel meggyőzi arról, hogy jó helyre került.
Ez a befogadásnak az a része, amit minden lelkes gazdi tud, embernél-kutyánál egyaránt ösztönös.
A tudatos szoktatás viszont csak a gazdin múlik. Most jön a 'hogyan manipuláljuk az új kutyát, hogy az szeressen minket' rész.
Sok időt kell vele tölteni! Sokan szabadságot vesznek ki, amikor új kutya érkezik, hogy minél tömörebb szeretetadagot kaphasson az új helyen és így hamarabb elmúljon az 'elmegyek, megkeresem a régi helyemet' inger. Érdemes vele programokat csinálni - persze kutyától függően. A félénk kutyánál nem jó erőltetni a hosszas sétákat, hogy sok emberrel találkozzon. Vele jobb otthon játszani, együtt tévézni, apró dolgokért dícsérni. Ha a kutya nem félénk, csak nem figyel még kellően az új gazdára, akkor sok séta (persze eleinte csak pórázon), érdekes inger, amit idővel a gazdájához tud kötni (pl: ez az ember itt el szokott vinni abba a kutyafuttatóba, ahol annyi havert találtam, szerintem érdemes vele lógni). És akárhová megyünk, akármit csinálunk vele, legyen nálunk jutalomfalat.. Apróra vágott virsli, sajt, párizsi.. Ha a kutya ránk figyel, ha már nem fél vagy bármi olyasmit csinál, aminek a gazdi örül, jutalmazni kell. Ugyanilyen jutalom egyébként a simogatás, a beszéd. Főleg a félős kutyák ezt maguktól nem erőltetik, amit persze tiszteletben kell tartani, de a legtöbb nagyon hálás érte. Minden testi kontaktus erősíti a kötődést az új gazda felé (kivéve ha rálépünk a farkára vagy ilyesmi).
Az együtt töltött idő része a kert/lakás dilemma. A kerti kutyák kevesebbet vannak az új gazdával, ezért hosszabb idő alatt tudnak csak kötődést kialakítani. Ilyen esetekben sokat segít a séta és/vagy ha az ember csak úgy inkább a kertben van, mint a házban. A főzés egyes szakaszai pl. nem kötődnek a konyhához, ki is lehet vinni. Ilyenkor külön előny, hogy a 'véletlenül' lehulló falatkákért a kutyus is hálás és egy újabb kötődési pontot ad.
Ami még fontos, az az egymás közelében/együtt alvás. Nem kell persze, hogy a kutyát az ember az ágyába szoktassa, főleg azért, mert utána lehetetlen kirúgni onnan. Viszont egy könyvvel kimenni a kertbe, pokrócon vagy nyugágyon pihenni, közben a kutyus elalszik mellettünk - tökéletes. Az ébredés után a kuty 10 ponttal többre értékeli majd az új gazdit, hisz mi lenne erősebb kötőanyag, minthogy biztonságban alszik mellette?
Meg még a játék.. Ahány kutya, annyi játék. Megint, a félénk kutya eleinte nem nyitott erre, az idősebbek sem, de idővel működik. Érdemes beszerezni labdákat, húzóköteleket, műcsontot és kikísérletezni, mire vevő az új kuty. Vannak kötélhúzó bajnokok, labdabolondok, pankreátorok - mindegyiknek van gyenge pontja. És ahogy a kutya játszani kezd velünk, megynyílik az ajtó a TANÍTÁS felé.
Az elején nem érdemes tanítani a kutyát. Semmi motivációja nincs, hogy kooperáljon az idegennel, akinél otthagyták. Valószínűleg agyilag sincs ott, mert aggódik, hogy 'most meg mi van'. Rosszabb esetben a szökést tervezi :)
A kutya akkor tanul, ha be akar illeszkedni, de a beilleszkedés előfeltétele, hogy otthon érezze magát. Ezért kulcsfontosságú a játék. Egy felszabadultan játszó állat feltehetőleg biztonságban érzi magát, elégedett a környezetével és leginkább a játszópartnerével. Ez nem csupán jel, hogy tovább lehet lépni, de kiváló alkalom, hogy kényszer és félelem nélkül taníthassuk, amikor örül, hogy kedvére tehet az új idegennek. Pl. eldobom a labdát, de csak akkor, ha előtte rám nézel. Huzakodhatunk, ha leülsz. Eleinte SOHA SOHA nem szabad leszidni, ha nem azt teszi, amit akarunk. Akkor a legnagyobb büntetés max a játék abbahagyása lehet.
Új kutyát egyébként sem szabad leszidni (ha már itt tartunk). Persze vannak dolgok, amiket nem szabad tennie, a saját érdekében sem (pl. rágcsálni a 220at). A szidás helyett elég határozottan eltolni a fejét és azt mondani hogy 'nem'. Nem kiabálva, a kutyát nem bántva. Feltehetőleg elég bizonytalan ahhoz, hogy ennyi elég legyen. Ha abbahagyta és nem rágcsálja a vezetéket, akkor egy dícséret/jutifalat és nézni, hogy leesett-e neki. Ha nem, akkor az egészet elölről.
Ha van egyéb állatunk, amit a kutya bántani akar (macska, másik kutya, hörcsög, görény, csirke..) kicsit erősebb módszerrel kell élni, főleg ha a másik állat méreténél fogva komoly veszélynek van kitéve (ezért nem említettem a lovat, azok maguk is meg tudják tanítani a kutyának, hogy hol a határ, hehe). A kutya és az állat közé kell állni amikos az nem kívánt figyelmet tanusít (ált. meg akarja enni) és NEM, NEM, NEM felszólítások közepette elhajtani - menni a kutya felé, amíg az el nem távolodik az állattól. Ha már nem a másik kiskedvencet figyeli, akkor jutalom! Sydney ezzel a módszerrel egy nap alatt rájött, hogy az én cicám tabu, pedig nagy macskavadász.
Amire nagyon kell figyelni ezeknél a tiltásoknál, bármilyen aprók is: ha egyszer nem szabad, soha nem szabad. Hisz az új kuty nem csak az alapján fogadja el az új gazdit, hogy az mennyire szereti őt, hanem hogy mennyire jó falkavezér a nemzetközi kutyastandardok alapján. A jó falkavezér márpedig következetes. (Nem összekeverendő a durvával!) Ami szabályt felállít, az áll is. Nem borul ki, hisztizik, emeli fel a hangját feleslegesen, hanem nyugodt és határozott. Erre tuti vevők :)
Most röptében ennyi jutott eszembe, legközelebb leírom, miért is éri meg mindez.. Főleg Sydney-nél.
Thursday 1 July 2010
Monday 28 June 2010
Viva la revolution!
És Syd megint itt lóg. Előszőr hullafáradtan aludt a kanapén, de amikor gyanús mozgásokba kezdted - elmentem a fürdőszobába - felélénkült és követett. Aztán kiment ugatni, most meg eszik.
Most épp a gazdájánál kéne ugatnia (és idővel ennie), de Syd belázadt. Ő nem, neki ez így nem fog menni és történjen már valami.
Kezdjük ott, hogy a gazdák majd 200 kilométert utaztak, csak hogy megnézhessék, hoztak egy zsák kaját (bekajálta), dobáltak neki botot, ODAVOLTAK. Ezért szombaton bepakoltuk és levittük az új helyre.
Mission: Új hely.. Szombat, 14.34
Kerítés körbejárva, 2 lyuk kiszúrva! Ígéret a lyuk megjavítására. Lakás megtekintése, ígéret a kutya előszobába való beengedésére. Odavagyunk. Kutyaház, kutyatál, kutyakaja, kutyabál, kutyanyakörv, kutyacucc prezentálása. Minden okés. Syd külön kap egy színes nyakláncot, iszonyat jól áll neki.
3 éves kislány felébred, első kérdés: Hol a Sydney, megjött már? Elolvadás.
Szerződés aláírása. Szerződésben kikötve póráz-nyakörv-kerítás kombóra, aláírva.
Mission accomplished
Mission: Depressziós kutya: Vasárnap, 21.15
Telefonon hírek - depressziós a kutya. A kutya a nevére elfut, nem jön. Email kéretik a parancsszavakról, amiket már ismer, mert nem hallgat rájuk.
Kutya kihányta a gombás tésztát, talán beteg?
ÁMDE: két kislány játszott a kertben, Syd csatlakozott és boldog volt. Tanács (másodkézből is, hisz ment a segélyhívás PBK-nak): többet engedni a házba, simogatni, beszélni vele, TÜRELEM!
Ígéret kutya házba való beengedésére éjszakára.
Mission: Kutya eltűnt: Hétfő, 8.37
SMS - Sydney elszökött, hajnali 5kor kiereszteve a virágoskertbe (nem a bekerített részbe), 7.30kor nem látni sehol. Utasítás: azonnal keresni, riadó indul.
Egyik gazdi keresni indul a faluban.
Node.. 9.57kor telefon - PBK indul a faluba, mert a gazdák NEM keresik. Ők nem érnek rá (kislányok végett). Code red
Fórum - telefon - plakát - ismerős, önkéntes - ismerős - postás - plakát. Fórum, fórum, mivanmáááááá....
És meglett :) A kutya is, valamint a döntés, hogy ide többet kutyát soha, se Sydney-t, se mást, remélhetőleg semmilyet.
A probléma többek között ott volt, hogy amikor meglett, nem volt rajta a nyakörv az irányadó bilétákkal. Ha meg is lett volna, sem segített volna rajta sokat, mert a gazdik levették a telefonszámos bilétát, mert a) meglazult, b) kicsúszott a papír - nem volt teljesen érthető.
Mission: Syd összeszedése: Hétfő, 14:59
Indulás irodából Pestre, előbb Fressnapf, hogy legyen megint nyakörve-póráza (narancssárga lett!), utána nem jó Budán találkozni (a hősies megtaláló önkéntes már más kutyához angyalkodott), hanem Pilisszentivánon inkább, oda került most kutya.
Bécsi út bedugult, de legalább jó műsor volt a rádión. Erről többet nem szeretnék mondani. Aztán odataláltam :) Kicsi Syd jól volt, örült, jött, hülyült és magyarázta, hogy mire volt ez az egész jó, hisz ugyanoda lyukadunk ki megint, csak ő közben nagyon megijedt. Megnyugtattam, hogy keresünk majd jobb gazdit, most azért jöhet velem. Amíg el nem értük a falut, nyugodtan feküdt hátul a kocsiban, de amikor a ház közelébe jutottunk, úgy viselkedett, mint aki most előzte le a Télapót. Örült! (szerintem aki leelőz egy repülő rénszarvasszánt, ami egy éjszaka alatt ellátogat az összes keresztény gyerekhez, akár örülhet is).
Mission: Nyakörv, biléta: majd ha arra járunk
Syd felé menet csörrent a telefon: megtalálták a nyakörvet egy közeli kertben, a számomat a bilétán (ugyanaz a biléta, ami nem volt rajta mert le- vagy kicsúszott). A nyakörv viszont egyértelműen lecsúszott (szóltunk, hogy kell bele még egy lyuk, így túl laza), amikor Syd begarázdálkodott egy kerbe. Megyünk a bilétákért, amikor arra járunk, a nyakörv a gazdié.
Mission: Férj nyugtatása: soha nem fog sikerülni, úgy igazán
A tényálladék elmagyarázása. Meggyőzés, hogy az egyetlen lehetséges reakció Syd ismételt befogadása. Kinyilatkoztatás, hogy ha van jobb ötlet, akkor szívesen hallgatjuk. (Nincs jobb ötlet.)
Férj hosszas panaszáradata kutya jelenléte miatt, miközben simogatja a fent nevezett kutyát. Panasz, hogy fent nevezett kutya nem is köszönt. Sydre való csúnyán nézés, figyelem felhívása, hogy a ház urának köszönni nem csak udvarias, de életmentő lehet. Syd egyetértően csóvált.
Valamint Férj javaslata, Syd kutya lecserélésére nézve, hogy inkább egy másik kutyára vigyázzunk, de ez a létszámon felüli túlságosan odaszokik. Magyarázás, hogy mivel kezdő vagyok, problémamentes kutyát kaptam, a többivel nehezebb. Felháborodott szemöldök-emelés: 'Az, hogy kezdő vagy, mégis mit jelent a JÖVŐRE NÉZVE?'
Kuncogó hallgatás, majd blogírás.
Ui: a macska ismét neurotikus tüneteket produkál, szerintem figyeli, amikor érkezik a kocsi és levonja a megfelelő következtetéseket.
Most épp a gazdájánál kéne ugatnia (és idővel ennie), de Syd belázadt. Ő nem, neki ez így nem fog menni és történjen már valami.
Kezdjük ott, hogy a gazdák majd 200 kilométert utaztak, csak hogy megnézhessék, hoztak egy zsák kaját (bekajálta), dobáltak neki botot, ODAVOLTAK. Ezért szombaton bepakoltuk és levittük az új helyre.
Mission: Új hely.. Szombat, 14.34
Kerítés körbejárva, 2 lyuk kiszúrva! Ígéret a lyuk megjavítására. Lakás megtekintése, ígéret a kutya előszobába való beengedésére. Odavagyunk. Kutyaház, kutyatál, kutyakaja, kutyabál, kutyanyakörv, kutyacucc prezentálása. Minden okés. Syd külön kap egy színes nyakláncot, iszonyat jól áll neki.
3 éves kislány felébred, első kérdés: Hol a Sydney, megjött már? Elolvadás.
Szerződés aláírása. Szerződésben kikötve póráz-nyakörv-kerítás kombóra, aláírva.
Mission accomplished
Mission: Depressziós kutya: Vasárnap, 21.15
Telefonon hírek - depressziós a kutya. A kutya a nevére elfut, nem jön. Email kéretik a parancsszavakról, amiket már ismer, mert nem hallgat rájuk.
Kutya kihányta a gombás tésztát, talán beteg?
ÁMDE: két kislány játszott a kertben, Syd csatlakozott és boldog volt. Tanács (másodkézből is, hisz ment a segélyhívás PBK-nak): többet engedni a házba, simogatni, beszélni vele, TÜRELEM!
Ígéret kutya házba való beengedésére éjszakára.
Mission: Kutya eltűnt: Hétfő, 8.37
SMS - Sydney elszökött, hajnali 5kor kiereszteve a virágoskertbe (nem a bekerített részbe), 7.30kor nem látni sehol. Utasítás: azonnal keresni, riadó indul.
Egyik gazdi keresni indul a faluban.
Node.. 9.57kor telefon - PBK indul a faluba, mert a gazdák NEM keresik. Ők nem érnek rá (kislányok végett). Code red
Fórum - telefon - plakát - ismerős, önkéntes - ismerős - postás - plakát. Fórum, fórum, mivanmáááááá....
És meglett :) A kutya is, valamint a döntés, hogy ide többet kutyát soha, se Sydney-t, se mást, remélhetőleg semmilyet.
A probléma többek között ott volt, hogy amikor meglett, nem volt rajta a nyakörv az irányadó bilétákkal. Ha meg is lett volna, sem segített volna rajta sokat, mert a gazdik levették a telefonszámos bilétát, mert a) meglazult, b) kicsúszott a papír - nem volt teljesen érthető.
Mission: Syd összeszedése: Hétfő, 14:59
Indulás irodából Pestre, előbb Fressnapf, hogy legyen megint nyakörve-póráza (narancssárga lett!), utána nem jó Budán találkozni (a hősies megtaláló önkéntes már más kutyához angyalkodott), hanem Pilisszentivánon inkább, oda került most kutya.
Bécsi út bedugult, de legalább jó műsor volt a rádión. Erről többet nem szeretnék mondani. Aztán odataláltam :) Kicsi Syd jól volt, örült, jött, hülyült és magyarázta, hogy mire volt ez az egész jó, hisz ugyanoda lyukadunk ki megint, csak ő közben nagyon megijedt. Megnyugtattam, hogy keresünk majd jobb gazdit, most azért jöhet velem. Amíg el nem értük a falut, nyugodtan feküdt hátul a kocsiban, de amikor a ház közelébe jutottunk, úgy viselkedett, mint aki most előzte le a Télapót. Örült! (szerintem aki leelőz egy repülő rénszarvasszánt, ami egy éjszaka alatt ellátogat az összes keresztény gyerekhez, akár örülhet is).
Mission: Nyakörv, biléta: majd ha arra járunk
Syd felé menet csörrent a telefon: megtalálták a nyakörvet egy közeli kertben, a számomat a bilétán (ugyanaz a biléta, ami nem volt rajta mert le- vagy kicsúszott). A nyakörv viszont egyértelműen lecsúszott (szóltunk, hogy kell bele még egy lyuk, így túl laza), amikor Syd begarázdálkodott egy kerbe. Megyünk a bilétákért, amikor arra járunk, a nyakörv a gazdié.
Mission: Férj nyugtatása: soha nem fog sikerülni, úgy igazán
A tényálladék elmagyarázása. Meggyőzés, hogy az egyetlen lehetséges reakció Syd ismételt befogadása. Kinyilatkoztatás, hogy ha van jobb ötlet, akkor szívesen hallgatjuk. (Nincs jobb ötlet.)
Férj hosszas panaszáradata kutya jelenléte miatt, miközben simogatja a fent nevezett kutyát. Panasz, hogy fent nevezett kutya nem is köszönt. Sydre való csúnyán nézés, figyelem felhívása, hogy a ház urának köszönni nem csak udvarias, de életmentő lehet. Syd egyetértően csóvált.
Valamint Férj javaslata, Syd kutya lecserélésére nézve, hogy inkább egy másik kutyára vigyázzunk, de ez a létszámon felüli túlságosan odaszokik. Magyarázás, hogy mivel kezdő vagyok, problémamentes kutyát kaptam, a többivel nehezebb. Felháborodott szemöldök-emelés: 'Az, hogy kezdő vagy, mégis mit jelent a JÖVŐRE NÉZVE?'
Kuncogó hallgatás, majd blogírás.
Ui: a macska ismét neurotikus tüneteket produkál, szerintem figyeli, amikor érkezik a kocsi és levonja a megfelelő következtetéseket.
Wednesday 23 June 2010
Elkésett pillanatok
Dehát hová tűnt az ihlet? Azért nem írtam, mert a lelkem mélyén megtartanám ezt a kutyát? Vagy mert esélytelennek tűnt az egész gazdikeresés az árvízes kutyák áradata mellett?
Nem tudom, de itt van Sydney búcsú-posztja.
Tehát nem tartom/tarthatom meg. Mert akkor mi lesz a többi befogadásra váró kutyával? 4 kutya lakjon nálunk? És mi lesz Bibi terelő karrierjével, Joni terápiás iskolájával?
Tulajdonképpen elviselhető állapot kell hogy legyen, ha a bringámat csupán 2 kutya követi (vagy felderítí előttem a terepet, kutya-preferenciától függően).
Az sem baj, ha elférek a díványon, mert nem szorítanak le és attól sem esem kétségbe, hogy egyik kutyám bundája sem annyira selymes, mint Sydney-é, mert a bunda az bunda, különben is: macskához képest dörzspapírból van mindegyik.
Tulajdonképpen élet az élet ijedős, traumatizált kutya nélkül is, amelyik nem tudja reggelente, hogy lelkesen üdvözöljön, vagy tisztelettudóan távolságot tartson és egyszerre próbálja meg mindkettőt.
Nem kell ezentúl a szukák miatt is szemmel tartanom a hülye kutyákat, mert Syd személyes ügynek tekinti, ha a kanok más csajokkal is foglalkoznak és ilyenkor átváltozik gyáva kutyából sértett hölgyé.
Apro-pos, csajoskodás. Feljöttek a szomszédok a fiatal, kan airdale terrierjükkel. Pillanatok alatt rájött, hogy egy szukát rejtegetünk és nem nyugodott, míg rá nem vette egy oltári 'kergetőzős-kicsit rádmászom, de ugye nem baj' körre, egészen addíg, míg Joni ki nem ment körbenézni. Szegény ifiúr fülét-farkát behúzva kihátrált és nem mert többé Syd közelébe menni. Pedig kedve volt, nagyon is.. Három méter távolságból nyüszögött, ugatott, kaparta a földet, de Sydnek addigra eszébe jutott, hol is a helye és csupán egy flegma 'jah, hogy te is itt vagy' nézésre futotta az udvarlónak.
Az sem baj, hogy áttérhetek ismét a verbális parancsosztásra, Syd sajnos nem reagál ezekre, pedig a hallásával semmi gond. Leül, ha mutatják, jön, ha lábat csapkodnak, marad ha felemelem a mutató ujjam és amikor elrohan a francba, elég utána kiáltani.. na ugye, ez sem hiányzik.
Az viszont talán egy kicsit, amikor próbálom csak szóval rávenni valamire, és kimeredt füllel, gúvadó szemekkel figyel, hogy 'jóó, ő csinálja, de mit is?'.
Hui, a cica is több élvezetet talál majd az életben, persze az sem kizárt, hogy unatkozni fog ha nincs nálunk olyan kutya, akit provokálni tud. Felemelt farokkal, Syd orrát csiklandozva átdörgölőzik a lábai között, majd 1 méter távolságból visszanéz rá és uzsgyi! Syd meg rohanhat utána, vagy éppenséggel nem. Volt olyan is, a kuty elindult, aztán visszanézett oda, ahol a teraszon ülni szoktam (akkor nem voltam ott), majd farkát behúzva visszakullogott.
Szerintem rendben van, ha mindezt egy másik gazda, másik család kapja, főleg ha már kimondtam, hogy nekem nem lesz harmadik kutyám.
Mivel Syd szereti a magas hangokat, külön öröm lesz neki, ahogy két kislány összeveszik, ki dobhatja el a botot. Szereti a hasát is és olyan család, amelyik egy teljes zacskó kutyakaját elhoz csak a találkozóra, aztán meg is eteti vele pont passzol hozzá.
Meg fog tanulni végre rendesen viselkedni, mert a család direkt vett egy kutyanevelő könyvet (kunc), meg hogy a szomszéd macskája szabad préda, hogy a konyhán túl nem mehet (csak ha nagyon hideg van) és a kisgyerekekkel csak FINOMAN szabad játszani, de úgy viszont órákon át.
Talán még az is eszébe jut, hogy volt idő, amikor az erdőben bandázott velünk..
Nem tudom, de itt van Sydney búcsú-posztja.
Tehát nem tartom/tarthatom meg. Mert akkor mi lesz a többi befogadásra váró kutyával? 4 kutya lakjon nálunk? És mi lesz Bibi terelő karrierjével, Joni terápiás iskolájával?
Tulajdonképpen elviselhető állapot kell hogy legyen, ha a bringámat csupán 2 kutya követi (vagy felderítí előttem a terepet, kutya-preferenciától függően).
Az sem baj, ha elférek a díványon, mert nem szorítanak le és attól sem esem kétségbe, hogy egyik kutyám bundája sem annyira selymes, mint Sydney-é, mert a bunda az bunda, különben is: macskához képest dörzspapírból van mindegyik.
Tulajdonképpen élet az élet ijedős, traumatizált kutya nélkül is, amelyik nem tudja reggelente, hogy lelkesen üdvözöljön, vagy tisztelettudóan távolságot tartson és egyszerre próbálja meg mindkettőt.
Nem kell ezentúl a szukák miatt is szemmel tartanom a hülye kutyákat, mert Syd személyes ügynek tekinti, ha a kanok más csajokkal is foglalkoznak és ilyenkor átváltozik gyáva kutyából sértett hölgyé.
Apro-pos, csajoskodás. Feljöttek a szomszédok a fiatal, kan airdale terrierjükkel. Pillanatok alatt rájött, hogy egy szukát rejtegetünk és nem nyugodott, míg rá nem vette egy oltári 'kergetőzős-kicsit rádmászom, de ugye nem baj' körre, egészen addíg, míg Joni ki nem ment körbenézni. Szegény ifiúr fülét-farkát behúzva kihátrált és nem mert többé Syd közelébe menni. Pedig kedve volt, nagyon is.. Három méter távolságból nyüszögött, ugatott, kaparta a földet, de Sydnek addigra eszébe jutott, hol is a helye és csupán egy flegma 'jah, hogy te is itt vagy' nézésre futotta az udvarlónak.
Az sem baj, hogy áttérhetek ismét a verbális parancsosztásra, Syd sajnos nem reagál ezekre, pedig a hallásával semmi gond. Leül, ha mutatják, jön, ha lábat csapkodnak, marad ha felemelem a mutató ujjam és amikor elrohan a francba, elég utána kiáltani.. na ugye, ez sem hiányzik.
Az viszont talán egy kicsit, amikor próbálom csak szóval rávenni valamire, és kimeredt füllel, gúvadó szemekkel figyel, hogy 'jóó, ő csinálja, de mit is?'.
Hui, a cica is több élvezetet talál majd az életben, persze az sem kizárt, hogy unatkozni fog ha nincs nálunk olyan kutya, akit provokálni tud. Felemelt farokkal, Syd orrát csiklandozva átdörgölőzik a lábai között, majd 1 méter távolságból visszanéz rá és uzsgyi! Syd meg rohanhat utána, vagy éppenséggel nem. Volt olyan is, a kuty elindult, aztán visszanézett oda, ahol a teraszon ülni szoktam (akkor nem voltam ott), majd farkát behúzva visszakullogott.
Szerintem rendben van, ha mindezt egy másik gazda, másik család kapja, főleg ha már kimondtam, hogy nekem nem lesz harmadik kutyám.
Mivel Syd szereti a magas hangokat, külön öröm lesz neki, ahogy két kislány összeveszik, ki dobhatja el a botot. Szereti a hasát is és olyan család, amelyik egy teljes zacskó kutyakaját elhoz csak a találkozóra, aztán meg is eteti vele pont passzol hozzá.
Meg fog tanulni végre rendesen viselkedni, mert a család direkt vett egy kutyanevelő könyvet (kunc), meg hogy a szomszéd macskája szabad préda, hogy a konyhán túl nem mehet (csak ha nagyon hideg van) és a kisgyerekekkel csak FINOMAN szabad játszani, de úgy viszont órákon át.
Talán még az is eszébe jut, hogy volt idő, amikor az erdőben bandázott velünk..
Wednesday 9 June 2010
Gazda? Milyen gazda?
Amikor az embernek nincs annyi esze, hogy mással foglalja el magát, akkor megpróbál gazdát találni egy kutyának. Egyéb kilátástalan de sok energiát igénylő elfoglatságok lehetnek emellett az autótunning, szőrös lábbal pasizni, becsületes politikusra szavazni vagy Algériának drukkolni a VB-n.
Azért ma megjött az első érdeklődő, aki gondolkozik, de csak a Pilis-budaiakat hívta, engem végül nem (pedig nagyon vártam, HITTEM benne).
Gondoltam, eljött az ideje, hogy magát a hölgyet kérdezzem meg, milyen gazdát szeretne.
Több-kevesebb sikerrel..
Én: Figyi Syd, beszélnünk kéne.
Syd: Virsli?
Én: Nuku virsli, így is felfalsz egy fél csirkét naponta. Csak ülj le és válaszolj, ok?
Syd: Mmmmm... Akkor csirke, nekem mindegy.
Én: Nem is csirke, fókuszálj már egy kicsit. Tehát Syd, milyen gazdát szeretnél? Tudod, az az ember, akinél VÉGLEG maradni fogsz, amikor innen elmész.
Syd: Elmegyek? Hova??
Én: Nemááá, ezen már túl vagyunk. Itt vagy egy kicsit (remélem), hogy addig se az utcán császkálj, de idővel valaki rájön, hogy te tutker kutya vagy, aki okos és ügyes és kedves meg MINDEN, de mit szeretnél, milyen legyen az igazi gazdád?
Syd: Hááát, legyen jó szaga. Az fontos.
Én: Bocsi, csak egy ember vagyok, én nem látok az orrommal. Kifejtenéd ezt?
Syd: A virsli jó szagú, de a sajt is.
Én: Ilyen szaga bárkinek lehet, csak virslit vagy sajtot kell magánál tartania.
Syd: Jaja, tudom..
Én: Közelítsük meg másképp.. Ha te farkas lennél és falkát kéne választanod, akkor milyen falkavezért szeretnél? És ne mondd, hogy olyat mint a Joni..
Syd: Szerintem az a tuti, ha nem hagy sokat egyedül.. És ha együtt lóghatunk sokat meg eldobja a labdát és hagy futkározni. De szeretnék odabújni is, mert egyedül aludni félelmetes néha.. Na nem annyira, csak kicsit. Nem kell, hogy az ágyban, csak hogy a biztonság kedvéért halljam, hogy ott szuszog (az ő biztonsága kedvéért persze).
Én: Igeeen, így értettem. És végre elfeledkeztél a hasadról.
Syd: Ja tééényleg, adjon sokat enni is, mindig ha éhes vagyok, de akkor is valamit ha jól viselkedem, mert akkor ha TÉNYLEG ad, akkor tuti jól fogok viselkedni.
Én: Nagyon jól viselkedsz Syd, ne aggódj. Viszont mi van azzal, hogy azért gyáva vagy? Emlékszel, ma is elfutottál a vaddisznóktól, nem is lassan. (Hehe..)
Syd: Nem is! Csak akkor ijedek meg, ha valami nagyon nagyon veszélyes!
Én: Persze, ismerem ezt. Szerinted mi nagyon veszélyes?
Syd: Hááát.. amikor nincs ott senki, akit ismerek, az eléggé. Igazából akkor minden, kivéve ha megsimogat valaki. De a kiabálás is, vagy ha leesik valami, vagy..
Én: A vaddisznók?
Syd: Azok is, igen.
Én: És az autók? Vagy a nagy kutyák?
Syd: Ááááá. dehogy.. Az autók rendben vannak, ha nem mész eléjük, ezt mindenki tudja. A kutátyák meg szuperek! Még a tieid is.
Én: Jóhogy.. Tőlük tanultál jó modort. Hogy is volt ez? Hogy amikor megjöttél, ki is mutatta meg neked, hogyan kell itt viselkedni?
Syd: A Joni.. Meg a Bibi. De főleg a Joni.
Én: Az a baj, hogy a hülyeséget is eltanultad tőlük. És mi újság a cicákkal?
Syd: Cica? Hol? Hol? Elkapom!
Én: Khmmm...
Syd: Jóóó, a tiédet nem, de ugye van itt másik?
Én: Nem, nincs, figyelj inkább ide. És Syd, mondd.. Hol látod magad öt év múlva?
Syd: Ez meg milyen HÜLYE kérdés, kinek jut eszébe egyáltalán feltenni ilyen baromságot?
Én: Bocsi, bocsi, nem is értem, ez honnan jött. Ennyi volt most, menj csak szaladgálni.
Monday 7 June 2010
Erdei kommandó
Syd egy kommandós kutya. Vállára kapja az uziját, bekeni az arcát terepszínű festékkel, majd laposkúszásban meghódítja az aljnövényzetet. Eközben Bibi és Joni a feje fölött ugrálnak és bíztatják, hogy érje őket utol, de Sydnek ez nem nagyon megy, mert bár kommandós, azért elég zöldfülű (nagyon rossz poén lenne itt, hogy nem a terepfesték miatt?). Íme, Syd terepruhában:
Tehát elmentünk az erdőbe egy napsugaras vasárnap délután (tegnap). A terv azzal indult, hogy én egy pléden piknikelek és olvasok az első alkalmas tisztáson, addig ők kiképzőtábort szerveznek. A piknik harmadik percében tűnt fel, hogy immáron nem hallom a relaxáló madárcsicsergést az elviselhetetlenségig fokozódó zümm-zümm bombázók miatt, amely hangorkán akkor is csak másodpercekre szűnt meg, amikor arrébb költöztem.
Említettem már, hogy aznap szandálban voltam?
Bevállalván, hogy én leszek a helyi habókos-szandálos túrázó kutyásnéni, megterveztem a utat és utolsó eligazitást tartottam:
- Mindenki elmehet a bozótba, de csak hallótávolságon belül
- Ásni szabad, pisilni szabad, inni szabad, egymást terelni szabad, jobban tudni hogy merre kell menni viszont nem szabad
- Kiröhögni az összes biciklistát aki felfelé tolja a bringát nemhogy szabad, de kötelező, még akkor is, ha azon a szakaszon én is tolni szoktam. Ezen kívül kötelező minden túrázóhoz odamenni hízelegni és megkérdezni, nem érdekli-e a gazdasors Syddel kéz a kézben
- Ha szólok, AZZONNAL idefut az összes kutya, különben nem kap kekszet
- És Syd, nem szükséges, hogy a sarkamra lépj egyfolytában, már csak azért sem, mert így ott marad a szandál, ahova te léptél én meg eltanyázok.. mondom MENJ MÁR ARRÉBB, enélkül is tudom, hogy itt vagy
B terv arra az esetre, ha mégsem jönnének vissza:
- Biléta, chip rendben
- Joni és Bibi ismerik a környéket, hazatalálnak
- Ha Syd tűnik el, akkor azonnali pánik (gondolom ő is hasonlóképpen érzett irántam, ami megmagyarázná a szandáltaposós játékát)
Így hát nekivágtunk a rengetegnek. Syd egy idő után már nem félt a fáktól és (még most is kuncognom kell a gondolatra) megpróbált versenyt futni Bibivel a bozótban. A két kutyám ugyanis két egyéni módszert talált az előrenyomulásra akció közben. Bibi a kígyóiskola híve - az akadályok felett, alatt, mellett suhan át, nehogy észrevegyék, hogy arra járt. Joni ezt fárasztónak tartja, ezért inkább nekifutásból átrobban, helyesen feltételezve, hogy inkább ők térnek ki. Nos, Syd megpróbálta ötvözni a kettőt, magasabbrendű szintézist alkotni, aminek az lett a vége, hogy kikerülte a leveleket, viszont nekifutott a fának. Ilyenkor csöndesen visszakullogott hozzám és magyarázta, miért nem az ő hibája volt a baki, én meg kedvesen elhittem.
A stílusbeli különbségek a Zsivány-pataknál bontakoztak ki csak úgy igazán.
Bibi a folyómederben kergette a botokat (Viva la revolution! Ember nélkül is lehet botozni!), Joni felkajtatta a domboldalt és Syd drága meg visszatért a papucstaposós játékához, hisz látta, hogy így is alig tudom magamon tartani a 20 fokos, sáros lejtőn, ezért a maga módján igyekezett rábeszélni, hagyjam őket a francba heverni a sárban. A játékának véget vetett az a pont, ahol át kellett kelni a folyammá duzzadt patakon. A fiúk már régen oda-vissza szelték, kipróbálták a köveken-lépdesős, úszós, átgázolós módszert, próbálgatván, melyik vezet a legjobb eredményre (értsd: maximális mennyiségű sár / kutya-négyzetméter).
Bemutattam Sydnek a köves módszert annak részleteivel és trükkjeivel, de ő csak állt és várt és állt és várt és aztán ugrott egy olyan háromméteres maratonit, hogy a körme hegye sem lett vizes. 'Új módszer!' örvendeztem és kineveztem al-helyettes őrmesternek.
És tényleg, ilyen lábakkal tért vissza:
Én meg ilyennel:
A túra végeredménye:
- 5 ember, aki nem akar kutyát, ellenben otthon vidáman sztorizgathat a csajról, aki erdei kutyamenhelyet tart fenn
- 1 db fára kergetett macska
- pár vízhólyag és horzsolás
- és Syd, aki immáron harcossá avanzsált, sikerrel teljesítvén az első akcióját
Tehát elmentünk az erdőbe egy napsugaras vasárnap délután (tegnap). A terv azzal indult, hogy én egy pléden piknikelek és olvasok az első alkalmas tisztáson, addig ők kiképzőtábort szerveznek. A piknik harmadik percében tűnt fel, hogy immáron nem hallom a relaxáló madárcsicsergést az elviselhetetlenségig fokozódó zümm-zümm bombázók miatt, amely hangorkán akkor is csak másodpercekre szűnt meg, amikor arrébb költöztem.
Említettem már, hogy aznap szandálban voltam?
Bevállalván, hogy én leszek a helyi habókos-szandálos túrázó kutyásnéni, megterveztem a utat és utolsó eligazitást tartottam:
- Mindenki elmehet a bozótba, de csak hallótávolságon belül
- Ásni szabad, pisilni szabad, inni szabad, egymást terelni szabad, jobban tudni hogy merre kell menni viszont nem szabad
- Kiröhögni az összes biciklistát aki felfelé tolja a bringát nemhogy szabad, de kötelező, még akkor is, ha azon a szakaszon én is tolni szoktam. Ezen kívül kötelező minden túrázóhoz odamenni hízelegni és megkérdezni, nem érdekli-e a gazdasors Syddel kéz a kézben
- Ha szólok, AZZONNAL idefut az összes kutya, különben nem kap kekszet
- És Syd, nem szükséges, hogy a sarkamra lépj egyfolytában, már csak azért sem, mert így ott marad a szandál, ahova te léptél én meg eltanyázok.. mondom MENJ MÁR ARRÉBB, enélkül is tudom, hogy itt vagy
B terv arra az esetre, ha mégsem jönnének vissza:
- Biléta, chip rendben
- Joni és Bibi ismerik a környéket, hazatalálnak
- Ha Syd tűnik el, akkor azonnali pánik (gondolom ő is hasonlóképpen érzett irántam, ami megmagyarázná a szandáltaposós játékát)
Így hát nekivágtunk a rengetegnek. Syd egy idő után már nem félt a fáktól és (még most is kuncognom kell a gondolatra) megpróbált versenyt futni Bibivel a bozótban. A két kutyám ugyanis két egyéni módszert talált az előrenyomulásra akció közben. Bibi a kígyóiskola híve - az akadályok felett, alatt, mellett suhan át, nehogy észrevegyék, hogy arra járt. Joni ezt fárasztónak tartja, ezért inkább nekifutásból átrobban, helyesen feltételezve, hogy inkább ők térnek ki. Nos, Syd megpróbálta ötvözni a kettőt, magasabbrendű szintézist alkotni, aminek az lett a vége, hogy kikerülte a leveleket, viszont nekifutott a fának. Ilyenkor csöndesen visszakullogott hozzám és magyarázta, miért nem az ő hibája volt a baki, én meg kedvesen elhittem.
A stílusbeli különbségek a Zsivány-pataknál bontakoztak ki csak úgy igazán.
Bibi a folyómederben kergette a botokat (Viva la revolution! Ember nélkül is lehet botozni!), Joni felkajtatta a domboldalt és Syd drága meg visszatért a papucstaposós játékához, hisz látta, hogy így is alig tudom magamon tartani a 20 fokos, sáros lejtőn, ezért a maga módján igyekezett rábeszélni, hagyjam őket a francba heverni a sárban. A játékának véget vetett az a pont, ahol át kellett kelni a folyammá duzzadt patakon. A fiúk már régen oda-vissza szelték, kipróbálták a köveken-lépdesős, úszós, átgázolós módszert, próbálgatván, melyik vezet a legjobb eredményre (értsd: maximális mennyiségű sár / kutya-négyzetméter).
Bemutattam Sydnek a köves módszert annak részleteivel és trükkjeivel, de ő csak állt és várt és állt és várt és aztán ugrott egy olyan háromméteres maratonit, hogy a körme hegye sem lett vizes. 'Új módszer!' örvendeztem és kineveztem al-helyettes őrmesternek.
És tényleg, ilyen lábakkal tért vissza:
Én meg ilyennel:
A túra végeredménye:
- 5 ember, aki nem akar kutyát, ellenben otthon vidáman sztorizgathat a csajról, aki erdei kutyamenhelyet tart fenn
- 1 db fára kergetett macska
- pár vízhólyag és horzsolás
- és Syd, aki immáron harcossá avanzsált, sikerrel teljesítvén az első akcióját
Vissza a városba
A férj azt mondta, hogy bár őt rémesen leköti, ha magamról írok, a leendő gazdikat talán kevésbé, ezért inkább folytatom Sydney kalandjaival. Ő csak tudja, mert online marketinggel foglalkozik, míg én csak belső IT-vel (áááá, tényleg abba kell ezt hagyni).
A buli után másnap 9kor jelenésünk volt a Klauzál téren gazdit keresni. Hangsúlyozom: buli után, másnap.
Mivel 11 körül oda is értünk, már nagyban folytak az események. 40 stand, RENGETEG kuty, minden kutyára még 3 ember. Azonnal megállított egy néni, hogy menjek kutyát ölelni (WTF? miért kell ehhez bárhova elmenni?) aztán egy másik, hogy írjam alá a petícióját, de közben Syd ismerkedni akart (magyarázom neki, hogy nem kéne pasiznia, ennek már leáldozott, de hiába) én meg másnap..
Miután oázisként befogadott a Pilis-Budai stand, sikerült fényt deríteni a felmerülő égető kérdésekre:
- Itt esélytelen gazdát találni, mert kiskutyákat is otthagytak mindenféle új tulaj nélkül
- Hol van kávé?? (vásárcsarnokban)
- Az ölelés egy Guiness Rekord kísérlet, amiben megpróbálják a maximális számú ebet átöleltetni gazdáikkal, ééés a résztvételért cserébe kapunk cuki-muki kutyakendőcskét, amit ezúton kinevezek Syd kelengyéjének.
Ezzel érdemelte ki:
Amely képen nem az ölelés látszik, de csak azért, mert nagyon buta fejet vágott, ezért gondoltam feldobom a szitut.
Majd ezen is túlestünk, mindketten megkönnyebbülve elmentünk anyóshoz pihenni. (én persze azért könnyebbültem meg, mert ennyi sok, rengeteg embert érdekel a kutyamentés)
A megérdemelt pihi Jonival, aki kivételesen megengedte, hogy lefeküdjön mellé. Sőt, a későbbiekben úgy tűnt pár pillanatig, kegyeskedik játszani Syddel, de aztán kiderült, hogy a kiscsaj csak útban volt, ezért fel lett szólítva, ne kéresse magát, ha egy nála nagyobb fekete kutya helyet kér.
A buli után másnap 9kor jelenésünk volt a Klauzál téren gazdit keresni. Hangsúlyozom: buli után, másnap.
Mivel 11 körül oda is értünk, már nagyban folytak az események. 40 stand, RENGETEG kuty, minden kutyára még 3 ember. Azonnal megállított egy néni, hogy menjek kutyát ölelni (WTF? miért kell ehhez bárhova elmenni?) aztán egy másik, hogy írjam alá a petícióját, de közben Syd ismerkedni akart (magyarázom neki, hogy nem kéne pasiznia, ennek már leáldozott, de hiába) én meg másnap..
Miután oázisként befogadott a Pilis-Budai stand, sikerült fényt deríteni a felmerülő égető kérdésekre:
- Itt esélytelen gazdát találni, mert kiskutyákat is otthagytak mindenféle új tulaj nélkül
- Hol van kávé?? (vásárcsarnokban)
- Az ölelés egy Guiness Rekord kísérlet, amiben megpróbálják a maximális számú ebet átöleltetni gazdáikkal, ééés a résztvételért cserébe kapunk cuki-muki kutyakendőcskét, amit ezúton kinevezek Syd kelengyéjének.
Ezzel érdemelte ki:
Amely képen nem az ölelés látszik, de csak azért, mert nagyon buta fejet vágott, ezért gondoltam feldobom a szitut.
Majd ezen is túlestünk, mindketten megkönnyebbülve elmentünk anyóshoz pihenni. (én persze azért könnyebbültem meg, mert ennyi sok, rengeteg embert érdekel a kutyamentés)
A megérdemelt pihi Jonival, aki kivételesen megengedte, hogy lefeküdjön mellé. Sőt, a későbbiekben úgy tűnt pár pillanatig, kegyeskedik játszani Syddel, de aztán kiderült, hogy a kiscsaj csak útban volt, ezért fel lett szólítva, ne kéresse magát, ha egy nála nagyobb fekete kutya helyet kér.
A hétvége - blue friday
A hétvége tulajdonképpen péntekkel kezdődik, csak még akkor egy kicsit dolgozni kell - kéne, ha nem lett volna képtelen a laptop megtalálni az otthoni wifit, ezért újraidítjuk (2 hetente nem árt, 3 hét után ilyeneket csinál, IT szerint 2 naponta, de ők azt is mondják, hogy 3x indítsam újra, mielőtt szólok nekik - ahha).
És hamár indít, akkor install updates. Még gondolkoztam is, hogy mi tartott azon az egy árva update-en ilyen sokáig, miközben nyomom a power gombot, de a gép jusztse reagál. Éppen rátéved a pillantásom az aktivitást jelző led-ekre, eszembe jut, hogy én kértem meg a hülye gépet, hogy kapcsolja ki a monitort 30 perc után, és EZÉRT sötétült el, nem azért, mert befejezte, akármit is csinált. De már késő - install alatt lelőttem.
5 órába tellt, mire sikerült életet lehelni belé, de addig sem mehettem sehova, mert hátha most - talán így, akkor úgy.
Utána dolgozni (kellett volna), de a macska beteg lett, ezért még időzítettem egy utat az állatorvoshoz és a hétvége első napja este 7kor ért véget, persze munkával. Utána jött (volna) a posztírás ideje, amire lelkesen felkészültem a szertartásos sör-cigi kombóval, mire jelezte kedves férj, hogy most inkább a sarkon lévő étterembe kéne mennünk, mert szegény tulaj nem tud lefordítani egy szöveget és ingyen-rétes fejében odabattyoghatnánk. Ingyen rétes ide vagy oda, elkívántam az összes embert és állatot oda, ahol soha nem lehet leülni nyugodtan sörözni és posztot írni, ellenben 2 naponta újra kell indítani a laptopokat (igen, ez az én személyes poklom).
Éééés, akkor ott volt MINDENKI, az összes barát (plusz egy volt-vőlegény, nahát), mert eljött az 1 hónap múlva esedékes születésnapi meglepetés buli ideje, amit a férj aljasul a hátam mögött, mindenféle gyanús jelek hátrahagyása nélkül és egyébként is zseniálisan megszervezett :D
Ma este (sör mellett) leírom a továbbiakat - addig is köszönöm türelmüket és megértésüket a kényszerű technikai szünet miatt.
És hamár indít, akkor install updates. Még gondolkoztam is, hogy mi tartott azon az egy árva update-en ilyen sokáig, miközben nyomom a power gombot, de a gép jusztse reagál. Éppen rátéved a pillantásom az aktivitást jelző led-ekre, eszembe jut, hogy én kértem meg a hülye gépet, hogy kapcsolja ki a monitort 30 perc után, és EZÉRT sötétült el, nem azért, mert befejezte, akármit is csinált. De már késő - install alatt lelőttem.
5 órába tellt, mire sikerült életet lehelni belé, de addig sem mehettem sehova, mert hátha most - talán így, akkor úgy.
Utána dolgozni (kellett volna), de a macska beteg lett, ezért még időzítettem egy utat az állatorvoshoz és a hétvége első napja este 7kor ért véget, persze munkával. Utána jött (volna) a posztírás ideje, amire lelkesen felkészültem a szertartásos sör-cigi kombóval, mire jelezte kedves férj, hogy most inkább a sarkon lévő étterembe kéne mennünk, mert szegény tulaj nem tud lefordítani egy szöveget és ingyen-rétes fejében odabattyoghatnánk. Ingyen rétes ide vagy oda, elkívántam az összes embert és állatot oda, ahol soha nem lehet leülni nyugodtan sörözni és posztot írni, ellenben 2 naponta újra kell indítani a laptopokat (igen, ez az én személyes poklom).
Éééés, akkor ott volt MINDENKI, az összes barát (plusz egy volt-vőlegény, nahát), mert eljött az 1 hónap múlva esedékes születésnapi meglepetés buli ideje, amit a férj aljasul a hátam mögött, mindenféle gyanús jelek hátrahagyása nélkül és egyébként is zseniálisan megszervezett :D
Ma este (sör mellett) leírom a továbbiakat - addig is köszönöm türelmüket és megértésüket a kényszerű technikai szünet miatt.
Subscribe to:
Posts (Atom)