Elkésett pillanatok

Dehát hová tűnt az ihlet? Azért nem írtam, mert a lelkem mélyén megtartanám ezt a kutyát? Vagy mert esélytelennek tűnt az egész gazdikeresés az árvízes kutyák áradata mellett?

Nem tudom, de itt van Sydney búcsú-posztja.

Tehát nem tartom/tarthatom meg. Mert akkor mi lesz a többi befogadásra váró kutyával? 4 kutya lakjon nálunk? És mi lesz Bibi terelő karrierjével, Joni terápiás iskolájával?
Tulajdonképpen elviselhető állapot kell hogy legyen, ha a bringámat csupán 2 kutya követi (vagy felderítí előttem a terepet, kutya-preferenciától függően).
Az sem baj, ha elférek a díványon, mert nem szorítanak le és attól sem esem kétségbe, hogy egyik kutyám bundája sem annyira selymes, mint Sydney-é, mert a bunda az bunda, különben is: macskához képest dörzspapírból van mindegyik.
Tulajdonképpen élet az élet ijedős, traumatizált kutya nélkül is, amelyik nem tudja reggelente, hogy lelkesen üdvözöljön, vagy tisztelettudóan távolságot tartson és egyszerre próbálja meg mindkettőt.
Nem kell ezentúl a szukák miatt is szemmel tartanom a hülye kutyákat, mert Syd személyes ügynek tekinti, ha a kanok más csajokkal is foglalkoznak és ilyenkor átváltozik gyáva kutyából sértett hölgyé.

Apro-pos, csajoskodás. Feljöttek a szomszédok a fiatal, kan airdale terrierjükkel. Pillanatok alatt rájött, hogy egy szukát rejtegetünk és nem nyugodott, míg rá nem vette egy oltári 'kergetőzős-kicsit rádmászom, de ugye nem baj' körre, egészen addíg, míg Joni ki nem ment körbenézni. Szegény ifiúr fülét-farkát behúzva kihátrált és nem mert többé Syd közelébe menni. Pedig kedve volt, nagyon is.. Három méter távolságból nyüszögött, ugatott, kaparta a földet, de Sydnek addigra eszébe jutott, hol is a helye és csupán egy flegma 'jah, hogy te is itt vagy' nézésre futotta az udvarlónak.

Az sem baj, hogy áttérhetek ismét a verbális parancsosztásra, Syd sajnos nem reagál ezekre, pedig a hallásával semmi gond. Leül, ha mutatják, jön, ha lábat csapkodnak, marad ha felemelem a mutató ujjam és amikor elrohan a francba, elég utána kiáltani.. na ugye, ez sem hiányzik.
Az viszont talán egy kicsit, amikor próbálom csak szóval rávenni valamire, és kimeredt füllel, gúvadó szemekkel figyel, hogy 'jóó, ő csinálja, de mit is?'.

Hui, a cica is több élvezetet talál majd az életben, persze az sem kizárt, hogy unatkozni fog ha nincs nálunk olyan kutya, akit provokálni tud. Felemelt farokkal, Syd orrát csiklandozva átdörgölőzik a lábai között, majd 1 méter távolságból visszanéz rá és uzsgyi! Syd meg rohanhat utána, vagy éppenséggel nem. Volt olyan is, a kuty elindult, aztán visszanézett oda, ahol a teraszon ülni szoktam (akkor nem voltam ott), majd farkát behúzva visszakullogott.

Szerintem rendben van, ha mindezt egy másik gazda, másik család kapja, főleg ha már kimondtam, hogy nekem nem lesz harmadik kutyám.
Mivel Syd szereti a magas hangokat, külön öröm lesz neki, ahogy két kislány összeveszik, ki dobhatja el a botot. Szereti a hasát is és olyan család, amelyik egy teljes zacskó kutyakaját elhoz csak a találkozóra, aztán meg is eteti vele pont passzol hozzá.
Meg fog tanulni végre rendesen viselkedni, mert a család direkt vett egy kutyanevelő könyvet (kunc), meg hogy a szomszéd macskája szabad préda, hogy a konyhán túl nem mehet (csak ha nagyon hideg van) és a kisgyerekekkel csak FINOMAN szabad játszani, de úgy viszont órákon át.


Talán még az is eszébe jut, hogy volt idő, amikor az erdőben bandázott velünk..