A buli után másnap 9kor jelenésünk volt a Klauzál téren gazdit keresni. Hangsúlyozom: buli után, másnap.
Mivel 11 körül oda is értünk, már nagyban folytak az események. 40 stand, RENGETEG kuty, minden kutyára még 3 ember. Azonnal megállított egy néni, hogy menjek kutyát ölelni (WTF? miért kell ehhez bárhova elmenni?) aztán egy másik, hogy írjam alá a petícióját, de közben Syd ismerkedni akart (magyarázom neki, hogy nem kéne pasiznia, ennek már leáldozott, de hiába) én meg másnap..
Miután oázisként befogadott a Pilis-Budai stand, sikerült fényt deríteni a felmerülő égető kérdésekre:
- Itt esélytelen gazdát találni, mert kiskutyákat is otthagytak mindenféle új tulaj nélkül
- Hol van kávé?? (vásárcsarnokban)
- Az ölelés egy Guiness Rekord kísérlet, amiben megpróbálják a maximális számú ebet átöleltetni gazdáikkal, ééés a résztvételért cserébe kapunk cuki-muki kutyakendőcskét, amit ezúton kinevezek Syd kelengyéjének.
Ezzel érdemelte ki:
Amely képen nem az ölelés látszik, de csak azért, mert nagyon buta fejet vágott, ezért gondoltam feldobom a szitut.
Majd ezen is túlestünk, mindketten megkönnyebbülve elmentünk anyóshoz pihenni. (én persze azért könnyebbültem meg, mert ennyi sok, rengeteg embert érdekel a kutyamentés)
A megérdemelt pihi Jonival, aki kivételesen megengedte, hogy lefeküdjön mellé. Sőt, a későbbiekben úgy tűnt pár pillanatig, kegyeskedik játszani Syddel, de aztán kiderült, hogy a kiscsaj csak útban volt, ezért fel lett szólítva, ne kéresse magát, ha egy nála nagyobb fekete kutya helyet kér.
No comments:
Post a Comment