Az együttélésnek szabályai vannak és ha az ember kutya, a szabályok fontosabbak, mint az ésszerűség törvényei. Ennek alapvetően két oka van: kutya és ésszerűség mint olyan (akár egy mondatban) nehezen, vagy nem fenntartható, és kettő: a kutyák 3 hónapos koruktól az utolsó lehelletükig lelkesen játszák a 'ki a főnök, én vagyok?' nevű rendkívűl szórakoztató játékot.
Tehát adott három kuty, és egy béna, pixeles kamera (amit ma sikerült lecserélnem) egy egyébként is sötét szobában. Balról: Joni, SYDNEY, Bibi.
Az avatatlan szemlélő számára elsőre feltűnik, hogy a két srác asszisztál Syd reggelijéhez, félve lesi minden kívánságát és egyébként is, rém megtisztelve érzi magát ettől az elegáns hölgytársaságtól.
Ebből lehetne egy IQ teszt is, 'What is wrong with this picutre' címmel.
1. Ez az én reggelim volt.
2. A díványon a tuti hely mindig a szélén van.
3. Joni befoglalta a legjobb helyet, mindig ezt csinálja, mert ő a kor-/erő-/tekintély-/legmélyebben tud morogni-elnök
4. Bibi és Syd ettől kicsit megilletődött, ezért hozzám húzódott, ugyanis 3 kuty csak akkor díványolhat együtt, ha közöttük ül a döntőbíró. Ezen belül is Bibi kapta a menőbb pozit.
5. Syd arisztokratikus tartása nem abból ered, hogy fenn hordja az orrát, hanem indulni készül, mert emberi társaság nélkül kezd félelmetes lenni ez a zsufi.
És még folytathatnám. Lényeg a lényeg: Syd azért jöhetett hozzánk, mert jó eséllyel megússza Joni bandajelét (bandajel: pofán szemfoggal végzett bemetszés, hossz: 0.5 - 2 cm, mélység: pár mm - 1 cm, lásd Tivo, akit szerencsére egyébként sem akartak kiállításra vinni).
Igaz, ellentétben Syddel, a többi kutya nem azért került ide, mert vállaltam, hanem mert nem lehetett nem vállalni (pl, letanyázik a kertkapu előtt és néz és néz és néz).
Syd viszont egy csaj :) Csajokat szeretik a fiúk, legyenek bármennyire is tolakodók, csőlátásúak, pimaszok, stb, és Syd ezek közül egyik sem. Ez a hölgy előbb figyel (de mennyire!) és utána cselekszik, de még azután is szívesen meggondolja magát, ahogy Joni jelzi, hogy neki nem tetszik. Ebben a pillanatban pl ki szeretne menni 'Joni kertjébe', de Joni az ajtóban őrzi a bőrcsontját - tőle Syd akár ki is mehetne, de csak úgy, ha a csontot legalább 2 méterre elkerüli, ami az ajtót határoló falak miatt lehetetlen. Syd meg is próbálta, keresett egyéb kijáratokat, de borítékolhatom, hogy ez esélytelen.
Update: Syd feladta, idejött és a szabályoknak engedelmeskedve:
- kellő távolságban megállt, hanyatt feküdt fura nyöszögő hangok kíséretében, hogy még a hüle ember is megértse, ő aztán nem akar rosszat.. kis simi után megnyugodott, hogy vettem az adást
- leült, mert megtanulta, hogy ha embertől akar valamit, akkor ülve kell kérni
- feltette az egyik mancsát a díványra, közben fürkészve nézett engem, a férjet és Bibit, hogy mindenki benne van-e
Most itt fekszik mellettem és úgy tűnik, kicsit megnyugodott.
Tehát, kezdi megtaláni a helyét. Ez a hely ugyan a falka alján van, de neki nem az a lényeg, hogy pontosan hol van, hanem az, ami minden kutyának - van egy bandája!
Látszik, mennyire fontos ez neki, ezért ennyire tapintatos, kedves és tisztelettudó.
Csóri kicsi Syd, itt sem maradhatsz, én nem tudlak befogadni..
No comments:
Post a Comment